Welfare and Social Issues

Ellenállás az iszlamofóbával szemben – Nem viselhetjük el az intoleranciát!

„Tudták, hogy Isten az Ótestamentumban arra szólította fel a zsidókat, hogy a föld minden népét hajtsák szolgaságba?” – ez az idézet Julius Streichertől, a húszas-harmincas évek Der Stürmer című német antiszemita hetilapjának alapítójától származik.

Akkoriban a zsidó térhódításról szólt a propaganda, manapság meg Berlin Neukölln kerületének polgármestere (itt a legmagasabb a városban a bevándorlók aránya) arról beszél, hogy irodája ablakából kinézve már nem lát mást, „csak elfátyolozott nőket.” Szerinte ebből felismerhető egy „arra irányuló kísérlet, hogy a fundamentalisták egy újfajta társadalmi rendet hozzanak létre, amely különbözik attól, amit mi nyugati demokráciának nevezünk”. Amikor a kerület ifjú szocialistái ezzel az idézettel szembesítették a járókelőket, többen azt hitték, az az NPD (a neonáci Német Nemzeti Párt) valamelyik politikusától származik.

Száz éve a zsidó akarta elpusztítani a „mi” társadalmunkat, ma állítólag a muszlim teszi ugyanezt: „Nincs még egy nép, amelynek ehhez hasonló próféciái lennének. Nincs még egy nép, amely azt mondaná, arra választatott ki, hogy más népeket, és azok hagyományait tönkretegye” – írta Streicher a zsidókról.

A muszlimok a bűnbakok

Manapság ilyesmit a muszlimokról lehet olvasni. Ők lettek a bűnbakok, őket teszik felelőssé minden problémáért: Neukölln már szinte egy az egyben olyan, mint Iszlámábád (Pakisztán fővárosa), és hamarosan Drezda is erre a sorsra jut – írta Henryk M. Broder közíró a Die Welt-ben.

A huszadik század elején a zsidók vérében volt állítólag a bűnözés, ma meg az arab és török származású fiatalokéban, akiket bűnözőknek, és a Nyugat számára veszélyesnek kiáltanak ki. Daniel Alter berlini rabbi úgy gondolja, hogy Neukölln egy olyan hely, ahova a zsidók jobb, ha nem is teszik be a lábukat, mivel a muszlimok súlyos veszélyt jelentenek rájuk nézve. Göbbels a maga idejében Herschel Grynszpanra – egy “zsidó terroristára”, aki Párizsban megölt egy német diplomatát – hivatkozott, amikor bizonyítani akarta, mennyire agresszív a zsidó természet. Ma Alice Schwarzer muszlim-ellenes publicista arra a két férfira hivatkozik, akik Párizsban ártatlan karikaturistákat gyilkoltak meg, ha éppen indokolni kívánja a muszlimellenes „kritikáját”.

Mi, zsidók százai, akik Neuköllnben élünk, ezt teljesen másképp látjuk. Ezért jött létre kezdeményezésünk is, a Salaam-Schalom Initiative, amit közösen indítottunk muszlim és migráns szomszédainkkal: a muszlimellenes uszítás ellen, és a békés együttélés jegyében.

Ma az uszító politikusok és véleményformálók miatt ott tartunk, hogy Németországban, nyolcvan évvel a Soá után, újra szalonképessé vált egy vallási és kulturális kisebbség rágalmazása és démonizálása. A Pegida nevű szélsőséges csoport, amely hónapok óta szervez megmozdulásokat a bevándorlók ellen, éppen ezt használja ki: hiszen a muszlimellenes kijelentéseket ma a nyilvánosság nem tekinti rasszizmusnak, így ők is szalonképesként próbálhatják meg beállítani gyűlölködésüket.

Szemet hunynak a gyűlöletkeltés felett

Ha meg a rágalmazás és démonizálás a közbeszédben megengedett, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy könnyen torkollik a helyzet agresszióba. Szinte minden nap hallani muszlimellenes cselekményekről. Mecseteket gyújtanak fel vagy muszlim állampolgárokat támadnak meg a nyílt utcán. És ez nemcsak Németországra igaz. Európa más országaiban hasonló – ha nem még rosszabb – a helyzet: az elmúlt hetekben csak Svédországban három mecsetet gyújtottak fel.

A Pegida tagjai ezzel szemben azt állítják magukról, hogy ők bizony békések – még a transzparenseikre is felírják ezt. Ha tüntetéseik után támadás éri a muszlimokat, akkor ők mossák kezeiket.

Ez is annyira ismerős magatartás. Streicher valami hasonlót írt 1943-ban: „Az elmúlt húsz évben egyszer se írtam olyat, hogy fel kellene gyújtani a zsidók házát, vagy agyon kellene őket vernünk. Soha nem jelent meg ilyen felszólítás a Stürmerben.”

Ennek fényében a Pegida-tüntetések résztvevőinek tisztában kellene lenniük vele, hogy hová vezetnek az előítéleteik és a kijelentéseik. Ez mind nem az iszlámról, vagy a vallás gyakorlóiról szól. Itt arról van ugyanis szó, hogy bizonyos csoportokat idegennek, tőlük különbözőnek akarnak beállítani. Régen a zsidók voltak ez a csoport, ma meg a bevándorlók, a muszlimok és a „színesbőrűek”.

Ez a választott hazájuk, ők nem külföldiek

Az a feladatunk, hogy megállítsuk az iszlamofób és bevándorlóellenes uszítást. Ne hagyjuk, hogy erre a nyilvánosságban sor kerülhessen!

Ne engedjük át városainkat az előítéletességnek! Az intoleranciát egyszerűen nem szabad tolerálni!

Ehhez az első lépés az lenne, hogy a politika jöjjön végre rá, hogy az iszlámellenesség igenis a rasszizmusnak egy formája. A döntéshozók többsége viszont sajnos nagyon is távol van még attól, hogy ezt felismerje. Másrészt az újságok szerkesztői nem engedhetik meg, hogy iszlamofób tartalmak megjelenjenek. Nem ártana, ha ezen a területen is sor kerülne hasonló érzékenyítésre, mint az antiszemitizmus esetében.

Amíg az egyenlőség és az elfogadás nem magától értetődő, addig bizony nyomást kell gyakorolnunk a döntéshozókra. Hiszen egy olyan országban akarunk élni, ahol a muszlimok erőszakos halálára nem sütik rá a döner-gyilkosság jelzőt, és ahol nem bagatellizálják el a rasszista indítékból történt emberöléseket.

Olyan országot szeretnénk, ahol a muszlimokat és bevándorlókat nem külföldieknek tekintik, hanem olyan embereknek, akik most választott hazájukban – igen, hazájukban – élnek. Csakis így élhetünk békésen együtt.

 

Az eredeti német szöveg a Qantara.de-n jelent meg, magyarul pedig a Kettős Mérce blogon.

Newsletter

Sign up to the newsletter for handpicked highlights of articles, interviews and translations published each month.

Select the language(s) for which you would like to receive notification :

Select the theme(s) for which you would like to receive notification :

Ellenállás az iszlamofóbával szemben – Nem viselhetjük el az intoleranciát!

Cookies on our website allow us to deliver better content by enhancing our understanding of what pages are visited. Data from cookies is stored anonymously and only shared with analytics partners in an anonymised form.

Find out more about our use of cookies in our privacy policy.